Amikor más emberekkel találkozom, vagy új kapcsolat kezdődik az életemben, mindig mindenféle korlátozást, megszorítást kezdek alkalmazni önmagammal szemben. Nem lehetnek például érzéseim. Nem lehetnek vágyaim, szükségleteim. Nem lehet az életemnek története. Nem tehetem, azokat a dolgokat, amiket akarok, nem érezhetem, amit érzek, és nem mondhatom ki, amit ki kell mondanom. Egy elnyomott, tökéletességre törekvő robottá változom ahelyett, hogy az lennék, aki vagyok: én magam.
(Név nélkül)
„Egy álló évig próbáltam bebizonyítani a férjemnek, mennyire bánt az iszákossága. Amikor elkezdtem gyógyulni, rájöttem, hogy először nekem kell világosan látnom, mennyire bánt, hogy iszik.” (Név nélkül)
Ha bizonyítani próbáljuk, hogy milyen jók vagyunk, hogy elég jók vagyunk, ha azt próbáljuk megmutatni valakinek, mennyire bánt minket, vagy azt, hogy megértjük őt − ez mind azt jelzi, hogy az önpusztítás útjára léptünk.
Azt is jelezheti, hogy megpróbálunk irányítani valakit. Meg azt is, hogy mi nem hisszük el, milyen jók vagyunk, vagy elég jók vagyunk, vagy hogy tényleg bánt valaki. Arra figyelmeztethet, hogy egy rosszul működő rendszer fogságába estünk. Arra, hogy ködfelhő szállt ránk, melyben letagadjuk a valóságot, vagy olyasmit teszünk, ami nem jó nekünk.
Ha mindenáron bizonyítani akarunk valamit egy másiknak, ez arra utalhat, hogy magunk sem hisszük el igazán. Ha ezt tisztáztuk magunkban, azt is tudni fogjuk, mit tegyünk.
Nem arról van szó, hogy mások megértsenek, és komolyan vegyenek. Nem is arról, hogy mások elhiggyék, hogy jók vagyunk, vagy elég jók vagyunk, vagy hogy mások észrevegyék és elhiggyék, milyen felelősségteljesek, szeretetteliek vagy hozzáértőek vagyunk. Nem is arról, hogy mások rájönnek-e, milyen mély bennünk bizonyos érzelem.
Nekünk kell megpillantani a fényt.
Gyógyító hatással lehet kapcsolatainkra is, ha megengedjük magunknak, hogy azok lehessünk, akik vagyunk. Oldottabb lesz a dolog. Lazíthatunk. Lazíthat a másik is. Aztán mindenkiben csökken a szégyenérzés, hiszen megtudták az igazságot. Azok lehetünk, akik vagyunk, akinek szántak minket, és ez elég. Ez így csodálatos.
Csak a saját magunkról kialakított véleményünk számít. És megadhatjuk magunknak a vágyott elismerést.
Pozitív megerősítés:
Istenem, segíts ma elengednem azt a szükségletemet, hogy mások véleményének befolyásolásával uraljam a dolgok kimenetelét. Arra összpontosítok, hogy elfogadjam magam ahelyett, hogy valamit bizonyítani próbáljak. Amennyiben észreveszem, hogy a függőség csapdájába estem, és megpróbálok valakit meggyőzni bizonyos tulajdonságomról, felteszem magamnak a kérdést: nem arra van-e szükségem, hogy magamat győzzem meg?
Melody Beattie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése