2010. november 30., kedd

108 ünnepi tipp/10. - Írj a Mikulásnak!


Ezen az oldalon találtam egy szórakoztató lappföldi tv-csatornát az egész család számára, tele mesékkel a Mikulásról, a karácsonyról, a manókról, az északi fényről és Lappföld varázsáról: http://www.santatelevision.com/uindex.html

Akár a Mikulásnak is írhatsz, vagy rendelhetsz tőle levelet a szeretteidnek!
http://www.santagreeting.net/Store/original-letter-hun.html



108 ünnepi tipp/9. - Érezd át az ünnepi szimbólumok erejét!


A karácsonyfa üzenete

A mai korban akkor tudunk az ünnepekre felkészülni, ha megértjük és átéljük azok valódi jelentőségét. Minden egyes ünnepet meg lehet közelíteni szellemi szempontok szerint is – mi most azt fogjuk megvizsgálni, hogy a szellemtudomány megközelítése szempontjából mit lehet tudni a Karácsony ünnepéről, illetve azon belül a karácsonyfa jelentősségéről.



A karácsonyfa tulajdonképpen a világfa szimbóluma, egyesíti magában az élet fáját és a tudás fáját. Nagyon érdekes, hogy a Karácsonyt közvetlenül megelőzi Ádám és Éva ünnepe. Ők szakítottak a tudás fájáról, Jézus pedig, akit Karácsonykor ünnepelünk, az élet fájáról szakított az emberiség számára. A karácsonyfában ez a kettő egyesül: a tudás fája és az élet fája. A karácsonyfa az egész növényvilág reprezentánsa. Nem véletlen, hogy éppen a fenyő lett ennek az ünnepnek a fája, de ha az egész növényvilágot nézzük, az olyan dolgokat tanít számunkra, ami mindnyájunknak példaértékű. Ha az ember tudatosan megvalósítja mindazt, amit a növények a világban végrehajtanak, az hatalmas előrelépés lehet. Ugyanúgy kellene az embernek is a fény felé törekednie, ahogyan a növények teszik. Fogalmazhatnánk úgy, hogy a növények „vallása” egyfajta fényvallás. Ahogy a fizikai fény elengedhetetlen a fejlődésükhöz, ugyanígy az ember lelki-szellemi fejlődése számára elengedhetetlen a szellemi fény.

A növényekben van egy vágy arra, hogy egyesüljenek a fénnyel. Ha belelátnánk a növények lelkébe, akkor ott azt látnánk, hogy ők szeretnének a földből fölemelkedni a Napba, és ott a napfénnyel egyesülni. Tulajdonképpen ugyanígy kellene az embernek is a szellemi fény felé törekednie, a szellemi fény forrása, a Világ Világossága felé. Az emberben is jelen kellene lennie annak a szellemi törekvésnek, hogy a szellemi fénnyel, a szellemi világ Napjával egyesüljön. A növények felveszik a fényt, és utána átalakított formában kiárasztják. Az örökzöld növények ezt egész évben szakadatlanul és torzítatlanul végzik. Ezeknek a növényeknek az egyik reprezentánsa a fenyő, amelynek a neve a fény szóból ered, (fény ő – fenyő). A fenyő folyamatosan fölveszi a fényt, és kiárasztja magából. Ugyanez a helyzet az emberrel is, aki szintén fölveszi a szellemi világ fényét és erejét (ki jobban, ki kevésbé). A kérdés az, hogy utána mit kezd ezzel az ember, hogyan használja fel ezeket az erőket. Vajon átalakított formában visszaadja-e a szellemi világ számára mindazt, amit onnan ajándékképpen, kegyelemből kap?

Mire tanít a növényvilág a fényfelvétellel és a kiárasztással? Arra, hogy minden, amit kapunk, az ajándék, ne ragaszkodjunk semmihez, ugyanis egyszer mindent vissza kell adnunk, kivéve azt, ami a valódi Énünk; önmagunk. Ahogy a növény felveszi a fényt és kisugározza magából, az arra tanítja az embert, hogy nem tarthatjuk meg magunknak azokat az ajándékokat, amelyek a szellemi világból érkeznek. Minden szellemi fényt és erőt, amit kapunk, meg kell dolgozni, át kell alakítani, és átalakított formában visszasugározni a kozmoszba. A növények átalakítják a szervetlen anyagokat szervessé, méghozzá a fény segítségével. Hogy vonatkoztatható ez az emberre? Úgy, hogy bennünk is vannak halott dolgok. Amiket ezek közül a mai korban igazán fontos átalakítani, azok a bennünk lévő gondolatholttestek. A gondolat a mai embernél egy holttest, sajnos halott gondolkodás jellemzi a mai embert. A gondolat önmagában élő szellemi valóság, az ideák eleven szellemi erők és lények a szellemi világban. Amikor azonban az ember az élő szellemi ideákat elgondolja az agy és az idegrendszer segítségével, akkor „elpusztítja” őket, és így az ember gondolkodása által gondolatholttestekké lesznek. Ezeket a halott gondolatokat ismét meg lehet eleveníteni, fel lehet támasztani a szív erejével, fényével. A fej megöli a gondolatokat, a fejgondolkodás által szervetlen gondolatok jönnek létre, a szív ereje által azonban ismét szerves, élő, organikus gondolatokat hozhatunk létre. Ebben segít nekünk a kozmikus fény, ahogy a növényeknél is a fény segít a szervetlen anyagok szervessé alakításában.

A növényvilágban a domináns szín a zöld. Ez a zöld szín arra a csakránkra utal, amelyhez a zöld szín köthető: a szívcsakrára. A növényvilág a zöld szín által folyamatosan azt üzeni nekünk, arra inspirál minket, hogy aktivizáljuk, nyissuk meg a szívcsakránkat. A növények a zöld szín révén folyamatosan felveszik azokat az erőket, amelyeket az ember csak akkor tud felvenni, ha tudatos belső munkával, bizonyos erények kialakításával megnyitja a szívét. A növények mindig jelen vannak, és nem gondolkodnak azon, hogy mi volt tegnap vagy mi lesz holnap. Nem aggódnak a jövőn, hogy holnap vajon lesz-e elég fény, nem rágódnak a múlton, hogy tegnap kevesebb vizet sikerült fölvenni, mint amennyi kellett volna, egyszerűen mindig megteszik azt, ami a jelen körülmények között megtehető. A növények tehát a jelenben élnek, és ez az ember számára is üzenet, hogy éljen a jelenben, legyen éber, legyen tudatos.

A jelenlét tulajdonképpen a középpont megtalálása. Amikor az ember jelen van, akkor tudja a szellem erőit és fényét felvenni. A jelen szavunkban benne rejtőzik a jel szó. A szellemtől folyamatosan kapunk üzeneteket, de ezeket nem fogjuk fel, vagy ha fel is fogjuk, nem értjük, mert nem vagyunk jelen. A jel valójában a szellem szimbolikája. A szellem a jeleken keresztül folyamatosan tanít, megnyilatkozik, és terelgeti az embert. Mivel azonban az ember tudatát túlságosan lefoglalja a múlt és a jövő, ezért nem tud jelen lenni, és nem fogja a jelenben ezeket a jeleket.

Mint tudjuk, a mai embernek négy teste van: fizikai test, étertest, asztráltest és Én. A növények fizikai és éterteste a fizikai síkon van, a két magasabb testük pedig a magasabb világokban. Az ember csak egy igazán mély meditáció esetén kerül hasonló állapotba. Amikor az ember a valódi meditáció állapotába kerül, akkor a két magasabb test valamelyest kicsúszik, kiemelkedik az alsó két testből, tehát az ember hasonlatossá válik a növényekhez. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a növények folyamatosan meditálnak, viszont az ő tudatuk alvó tudat. Ezt a meditációt tehát ők nem tudatosan idézik elő, és nem élik meg tudatosan. Ugyanezt az állapotot kellene az embernek elérnie úgy, hogy megtartja a nappali éber tudatosságát.

E fenti párhuzamok miatt mondhatjuk tehát azt, hogy a növényvilág, és azon belül a fenyő egyfajta példa az ember számára: mindazt, amit a fenyő öntudatlanul végrehajt, az ember elérheti tudatos, belső munkával. Karácsonykor érdemes tehát ilyen szemmel tekinteni a karácsonyfára, tudatosítva annak szellemi üzenetét. Minden Kedves Olvasónak békés, áldott Karácsonyt kívánok!

Váradi Tibor
www.napfenyes.hu
(megjelent az Ezo tér magazin 2009 decemberi számában)

108 ünnepi tipp/8. - Menj el valamelyik mesés karácsonyi vásárba!


Budapest, Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Koppenhága, Prága, Párizs – már napok óta inspiráló ünnepi hangulatban úsznak ezek az egyébként is csodálatos városok. Az egyiket idén mindenképpen nézd meg!
Pontos nyitva tartás és érdekességek a vásárokról ITT! 

Mái-Kovács Anikó

108 ünnepi tipp/7. - Ne zsúfold tele a naptárad tennivalókkal! Egyszerűen légy boldog!

Avagy egy könyv, ami tökéletes ajándék lehet,
mert egész évben használható,
és a segítségével bárki elkészítheti a
Boldogságtervét


„Tizenegy hónapon át halmoztam a fogadalmakat, és most, decemberben intenzív kiképzést akartam adni magamnak. Eldöntöttem, hogy egyszerre tartom be valamennyi elhatározásomat. Szemem előtt csak a piros pontokkal telezsúfolt táblázat lebegett. A tökéletesség csábítása erős volt, ugyanakkor ijesztő, hiszen hatalmas önfegyelem és önkontroll kellett hozzá – ráadásul rengeteg idő. Így hát egy hónapon át rendet raktam, takarítottam… Vajon volt-e decemberben akár egyetlen tökéletes napom? Dehogy. – írja Gretchen Rubin a Boldogságterv című nagyszerű könyvében, amely az év mind a 12 hónapjára útmutatást ad ahhoz, hogy igazán boldogan élj, méghozzá egy humorral megtűzdelt regény formájában.
Ahogy Gretchen fogalmaz: „Egy év története, amikor megpróbáltam reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényemben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni.”

Ami azt illeti, mindenkire ráfér egy kis bolondozás és lazítás, főleg most, az ünnepi készülődés idején. A kötet borítója is nagyon kedves!
(megrendelhető a kiadónál: www.edesviz.hu)

Mái-Kovács Anikó

108 ünnepi tipp/6. - Ha az ünnepet nem éppen ideálisan éled meg...


Hidd el, nem a kisebbséghez tartozol!


Az ünnepek néha megtelnek azzal az örömmel, melyet az évnek ezzel a részével társítunk, és a levegőben varázslat úszik, máskor nehezen és magányosan telnek ezek a napok.
Íme néhány ötlet a magam tapasztalatából, hogyan lehet megbirkózni a nehezebb ünnepekkel:

  • Foglalkozz az érzelmeiddel, de ne merülj el bennük telje­sen. Helyezd az ünnepeket bizonyos távlatba: egy ilyen ün­nepnap csak egy az év 365 napja közül. Ezzel a 24 órácskával fél kézzel is elbánhatsz.
  • Vészeld át tehát a napot, de tudnod kell, hogy utána be­következhet az ünnepeket követő depresszió. Ha bevetet­tük túlélési stratégiáinkat, előfordulhat, hogy leverő érzése­ink újra előbújnak a következő napon. Ezekkel is foglalkozz! Igyekezz mielőbb visszajutni a kerékvágásba!
  • Keresd meg, és értékeld az elérhető szeretetet, még ha nem is egészen az, amit szeretnél! Van valaki, akinek szere­tetet adhatunk, és ugyanazt kaphatjuk viszonzásul? Vannak gyógyulófélben lévő barátaink? Van olyan család, ahol örülnének jelenlétünknek az ünnepek alatt? Ne légy mártír, menj el hozzájuk! Lehetnek olyanok, akik boldogan el­fogadnák, ha felajánlanánk, hogy töltsük együtt ezt a napot.
  • Könnyű azzal áltatni magunkat, hogy rajtunk kívül mindenki más tökéletes boldogságban ünnepel, de ez távolról sem igaz. Összeállíthatjuk a magunk ünnepi napirendjét. Végy ma­gadnak valamilyen ajándékot! Találj valakit, akit megaján­dékozhatsz!
  • Lehet, hogy az elmúlt évek ünnepei nem voltak világraszólók. Lehet, hogy ez a mostani sem lesz igazán varázsla­tos. De jövőre jobb lehet, azután pedig megint jobb egy ki­csit. Munkálkodj azon, hogy jobb legyen az életed − olyan, amely beteljesíti a vágyaidat. És előbb-utóbb így is lesz!
  • Élvezd és becsüld meg ezt a mostani ünnepet. Ha helyzeted nem éppen ideális, törekedj rá, hogy megtartsd belőle a jót, és szélnek ereszd a rosszat.
Melody Beattie

108 ünnepi tipp/5. - Az ünnepnek nem kell tökéletesnek lennie!



Ahogyan neked sem…


Hagyj fel azzal,
hogy tökéletességet vársz el magadtól és környezetedtől!
A tökéletesség elvárásával szörnyű dolgot művelünk magunkkal és a körülöttünk élkkel is. Olyan helyzetet teremtünk, melyben se mások, se mi, soha nem érezhetjük magunkat igazán jól. A tökéletesség elvárása olyan feszültté teheti az embereket, hogy – velünk együtt – sokkal több hibát követnek el, mint rendesen, mert idegesek és a hibákra összpontosítanak.

Ez nem jelenti azt,
hogy megengedhetjük a helytelen viselkedést azzal az indokkal, hogy senki sem tökéletes. Nem jelenti azt, hogy ne legyenek határaink és ésszerű elvárásaink magunkkal és másokkal szemben. De az elvárásaink legyenek logikusak.
A tökéletesség elvárása nem az.

Az emberek hibáznak.
Minél kevésbé idegesítjük, bátortalanítjuk el és nyomjuk el őket a tökéletesség elvárásával, annál jobb eredményt fognak produkálni.

A tökéletességre való törekvés félelmet ébreszt,
sőt, megbénít. Ilyen légkörben nem lehet harmonikus, jó teljesítményt nyújtani, önmagunk legjavát adni – és nem lehet ünnepelni sem.

Jelölj ki határokat és tartsd meg azokat.
Legyenek ésszerű elvárásaid. Igyekezz képességeid legjavát adni. Bátoríts erre másokat is, de tudd, hogy mindenki hibázhat, és mindenki a megélt tapasztalatokból tanul.

Néha fogyatékosságaink és tökéletlenségünk
határozza meg egyediségünket, ugyanúgy, ahogy egy műalkotás esetében. Ízlelgesd őket! Nevess rajtuk! Miattuk is szeresd magad – és szeretteidet is.

Szeresd és ápold azt, aki vagy,
és tedd ezt másokkal is. Azután pedig ismerd fel, hogy nemcsak úgy, véletlenül lettünk emberek – embernek szántak és teremtettek.

Ünnepelj felszabadultan!


Melody Beattie

108 tipp az ünnepi hangulat megalapozásához és a kikapcsolódáshoz / 1-4.



Ideje, hogy a karácsony gyakorlatilag is megteljen azzal a vidám örömmel, amit képzeletben társítunk hozzá. A decemberi Ezo tér magazinban csak az első hétre szóló tippek fértek el, de itt, a blogon folyamatosan töltjük a tippeket, és december 20-ig felkerül az oldalra mind a 108 ötlet. A magazinban tehát már alapoztunk az ünnepekre, az első 4 tippet ott megtalálod, itt jön a folytatás.
Vedd le a pórázt melegségre vágyó, szeretetteljes énedről, és add át magad az ünnepi hangulatnak!

A decemberi Ezo tér magazinban található tippek emlékeztetőül:
(részletesen el tudod olvasni őket a lapban)

Első hét: Testi-lelki alapozás

1. tipp: Kényeztesd magad!
Sokan annyira megfosztottuk magunkat minden kényezte­téstől, hogy már azt hisszük, ostoba vagy önös dolog. Holott egyáltalán nem az…

2. tipp: Ne félj adni!
Meg kell tanulnunk megkülönböztetni az egészséges adást a túlzott gondoskodástól, amelytől áldozatnak érez­zük magunkat, mások pedig neheztelnek ránk. Mikor adunk „jól”?

3. tipp: A hála és az elfogadás varázslata
A hála és az elfogadás két olyan varázslat, amelyek biztosan működnek, mindegy, kik vagyunk, mindegy, hol vagyunk vagy mink van. Engedd el az ellenállásodat!

4. tipp: Munkahelyi szerepek
Hagyd, hogy lényed átragyogjon a munkádon! Arra törekedj, hogy mások is megcsillogtathassák magukat, azaz ne csak a feladatukat lásd bennük.


És akkor induljunk tovább a 108 tipphez – még mindig tart az alapozás, ezért még előnyben részesülnek a lelki témájú tippek, de szerdától már jönnek a lakásdíszítéssel, ajándékozással, főzéssel, stb. kapcsolatos gyakorlati tanácsok is!


Látogass vissza minden nap!

Mái-Kovács Anikó

2010. november 25., csütörtök

December 1-től indul a 108 tipp az ünnepekre!


Ünnepi ötletekkel várunk itt, a blogon!

December 20-ig szinte minden nap újabb és újabb inspirációkat adunk a karácsonyi készülődéshez – összesen 108 tippet gyűjthetsz össze, hogy ünnepi hangulatba kerülj!

Néhány téma kedvcsinálónak:

·     Karácsonyi szimbolika
·     Ünnepi lakásdíszítés fillérekből, lélegzetelállító eredménnyel!
·     Mindenre gondoló karácsonyi költségvetés – könnyen átlátható, klassz táblázat letölthető formában, amit csak ki kell töltened, hogy semmi ne legyen elfelejtve
·     Ötletes vendégvárók, amelyekről szinte süt, hogy szeretettel várod a vendégeket
·     Egy szórakoztató lappföldi tv-csatorna az egész család számára, tele mesékkel a Mikulásról, a karácsonyról, a manókról, az északi fényről és Lappföld varázsáról. Akár megrendelheted a Mikulás levelét is. Gyerekes? Ugyan már! Élvezd az ünnepet!
·     Közös készülődés a karácsonyra gyerekekkel vagy barátokkal, ráadásul bármelyik elkészült „alkotás” tökéletes lehet ajándékként is
·     Pénztárcakímélő, mégis különleges ajándékok
·     Saját készítésű könyv és CD ajándékba – akár önmagadnak is :)
·     Ünnepi gondolatok
·     Képeslapok minden mennyiségben: zenélő vagy néma, giccses kiskutyás vagy nívós múlt századi, rajzos vagy fényképes, vicces vagy komoly, stb.
·     Mit szeretnél adni ajándékba? Egészséget? Nyugalmat? Bőséget? Segítünk, és 24 órán belül kész lehetsz az ajándékcsomagokkal!

                    Látogass vissza minden nap!



Bizonyítás önmagunk előtt




Amikor más emberekkel talál­kozom, vagy új kapcsolat kez­dődik az életemben, mindig mindenféle korlátozást, meg­szorítást kezdek alkalmazni önmagammal szemben. Nem lehetnek például érzéseim. Nem lehetnek vágyaim, szük­ségleteim. Nem lehet az életem­nek története. Nem tehetem, azokat a dolgokat, amiket akarok, nem érezhetem, amit érzek, és nem mondhatom ki, amit ki kell mondanom. Egy elnyomott, tökéletességre törekvő robottá változom ahelyett, hogy az lennék, aki vagyok: én magam.
(Név nélkül)

„Egy álló évig próbáltam bebizonyítani a férjemnek, mennyire bánt az iszákossága. Amikor elkezdtem gyógyulni, rájöttem, hogy először nekem kell világosan látnom, mennyire bánt, hogy iszik.” (Név nélkül)


Ha bizonyítani próbáljuk, hogy milyen jók vagyunk, hogy elég jók vagyunk, ha azt próbáljuk megmutatni valakinek, men­nyire bánt minket, vagy azt, hogy megértjük őt − ez mind azt jelzi, hogy az önpusztítás útjára léptünk.

Azt is jelezheti, hogy megpróbálunk irányítani valakit. Meg azt is, hogy mi nem hisszük el, milyen jók vagyunk, vagy elég ­jók vagyunk, vagy hogy tényleg bánt valaki. Arra figyelmeztethet, hogy egy rosszul működő rendszer fogságába estünk. Arra, hogy ködfelhő szállt ránk, melyben letagadjuk a valóságot, vagy olyasmit teszünk, ami nem jó nekünk.

Ha mindenáron bizonyítani akarunk valamit egy másiknak, ez arra utalhat, hogy magunk sem hisszük el igazán. Ha ezt tisztáztuk magunkban, azt is tudni fogjuk, mit tegyünk.

Nem arról van szó, hogy mások megértsenek, és komolyan vegyenek. Nem is arról, hogy mások elhiggyék, hogy jók va­gyunk, vagy elég jók vagyunk, vagy hogy mások észrevegyék és elhiggyék, milyen felelősségteljesek, szeretetteliek vagy hozzáértőek vagyunk. Nem is arról, hogy mások rájönnek-e, milyen mély bennünk bizonyos érzelem.
Nekünk kell meg­pillantani a fényt.

Gyógyító hatással lehet kapcsolatainkra is, ha megenged­jük magunknak, hogy azok lehessünk, akik vagyunk. Oldot­tabb lesz a dolog. Lazíthatunk. Lazíthat a másik is. Aztán mindenkiben csökken a szégyenérzés, hiszen megtudták az igazságot. Azok lehetünk, akik vagyunk, akinek szántak minket, és ez elég. Ez így csodálatos.

Csak a saját magunkról kialakított véleményünk számít. És megadhatjuk magunknak a vágyott elismerést.

Pozitív megerősítés:
Istenem, segíts ma elengednem azt a szükségletemet, hogy mások vé­leményének befolyásolásával uraljam a dolgok kimenetelét. Arra összpontosítok, hogy elfogadjam magam ahelyett, hogy valamit bi­zonyítani próbáljak. Amennyiben észreveszem, hogy a függőség csapdájába estem, és megpróbálok valakit meggyőzni bizonyos tu­lajdonságomról, felteszem magamnak a kérdést: nem arra van-e szükségem, hogy magamat győzzem meg?

Melody Beattie

2010. november 19., péntek

A tartalom a legfontosabb

„Mostanában jöttem rá, hogy életem nagy részét azzal töl­töttem, hogy a formára össz­pontosítottam a tartalom helyett. Az volt a lényeg, hogy a frizurám tökéletes legyen, a megfelelő ruhákat viseljem, a sminkem tökéletes legyen, a megfelelő helyen lakjam, a megfelelő bútorok között, megfelelő legyen a munkám, s a férjem is. Életem sok terü­letén nem a tartalom, hanem a forma szabta meg, hogyan viselkedjem. Most végre eljutottam az igazsághoz. A tartalom az, ami számít.”
(Név nélkül)

Nincs azzal az égvilágon semmi baj, ha a lehető legjobban akarunk kinézni. Biztos elképzelésünknek kell lenni arról, hogyan alakítsuk ki énünket, milyen legyen az életünk, a kap­csolataink. A forma jó kiindulópont lehet ehhez. De sokunk számára a forma helyettesítette a tartalmat. Lehet, hogy azért össz­pontosítottunk a formára, mert ezzel félelmünket vagy kisebbrendűségi érzésünket akartuk kompenzálni. Vagy nem tudtuk, hogyan összpontosíthatunk adott esetben a tartalomra.

A forma csak alak, körvonal; a tartalom tölti meg. Önma­gunk körvonalait úgy töltjük meg, hogy hűek vagyunk ma­gunkhoz; életünk körvonalait úgy, hogy megmutatkozunk neki, és legjobb képességeink szerint veszünk részt benne. Most, gyógyulásunk folyamatában nemcsak azt nézzük, milyennek látszanak a dolgok; megtanulunk arra figyelni, hogyan működnek, milyen érzéseket keltenek.

Pozitív megerősítés:
Ma a tartalomra összpontosítok. Saját körvonalaimat valódi személyiséggel −, önmagammal − töltöm ki. Kapcsolataim tartal­mára koncentrálok, nem a formájukra. A külcsín cifraságai helyett életem igazi történéseire figyelek.

Melody Beattie

2010. november 8., hétfő

Novemberi fő téma: Vállald magad!


Önmagunk elfogadása

Egyik nap autóvezetés közben egy nő felfigyelt az előtte haladó autó rendhagyó rendszámtáblájára: "LEGYÉL AZ, AKI VAGY!" - állt rajta. - De hogyan? - gondolta. - Hiszen azt sem tudom, ki vagyok!
Lehet, hogy alkalomadtán zavar minket, ha mások arra bátorítanak, legyünk önmagunk. Természetes a zavar érzése, ha hosszú évekig csak mások szükségletei foglalkoztattak minket.

Van saját énünk. Napról napra többet tudunk meg róla. Lassan megtanuljuk, hogy megérdemeljük a szeretetet. Megtanuljuk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek ebben a pillanatban vagyunk - elfogadni érzéseinket, gondolatainkat, hiányosságainkat, szükségleteinket és vágyainkat.

Hogy azok lehessünk, akik vagyunk, elfogadjuk múltunkat is - életünk eddigi történetét - pontosan olyannak, amilyen.

Igazán önmagunknak lenni annyit jelent, hogy jogunk van minden jelenleg érvényes véleményünkhöz és hiedelmünkhöz, még ha ezek a jövőben változhatnak is. Elfogadjuk korlátainkat és erősségeinket. Igazán önmagunknak lenni azt jelenti: elfogadjuk fizikai lényünket éppúgy, mint mentális, emocionális és spirituális énünket olyannak, amilyen most. Ha igazán önmagunk vagyunk, az elfogadást egy lépéssel tovább is vihetjük. Értékesnek tarthatjuk önmagunkat és életünk történetét.

Ha igazán azok vagyunk, akik vagyunk, szeretjük és elfogadjuk önmagunkat, akkor ez egyáltalán nem jelent korlátokat, sőt. Csakis így, magunkat elfogadva és szeretve tudunk fejlődni és változni is.

Pozitív megerősítés:
Ma az leszek, aki vagyok. Ha még nem tudom bizonyosan, ki is vagyok, tudatosítom magamban, hogy jogom van ennek izgalmas felfedezéséhez.

Melody Bettie